Tapitalizmus - tényleg ez volt a leghasználhatóbb az egész darabban. A zinternet sajnos azt mondta az előadás kezdete előtt 20 perccel, hogy ez a darab érdemes arra, hogy spontán betévedjünk (előtte összeettük a hetedik kerültet), de utóbb kiderült, hogy mások sem nagyon kedvelték.
Közhelyes, pesszimista, sztereotip - oké, igen, láttunk egy frissen megírt drámát (2012-ben írta a szerző egy társulatnak, amely még a bemutató előtt feloszlott, de meg nem mondom már, hol olvastam ezt), amely nem ér el sem magasságokat, sem mélységeket, nem üt meg, nem állít meg, nem gondolkodtat el, nem kapom fel a fejem... vagyis de! Nem egy híres magyar filmrendező ül néhány székkel arrébb...? De bizony! Miután felhívtam erre szíves figyelmét, mindenkori Károlyom nem átallott meleg hangon gratulálni neki, mire állítólag a rendező azt kérte tőle, hogy mondja a el a barátnőjének, hogy neki nem fizetett senki neki azért, hogy most gratulál. Én csak azért nem mentem oda, mert a barátnőjével volt, úgy éreztem, a mi kapcsolatunk hivatalos, ő a Rendező, és én a Néző, de most mindketten Nézők vagyunk, magánemberek, én a világhír küszöbén álló Károlyommal, ő meg a saját világhírének küszöbén, péntek este van, lehet, hogy ők is a hétben vacsoráztak, és csak véletlenül estek be, hiszen pótszéken ülnek, nincsenek kiöltözve.... gyáva voltam?
Na, de ott volt ez a darab is, amelyet jobbára jó színészek játszottak egy ötletes díszlet előtt. Többször bakiztak feltűnően, mert csak nemrég mutatták be ezt a kis rendszerváltás-lenyomatot.
Szerintem lehet szidni, csak akkor pont azt éri el, amit nem akarunk: beszélünk róla. A zelmúltnegyvenévről, a rendszerváltásról, a színház elsilányodásáról, a burkolt kormányekézésről és arról, hogy mindig minden a másik/a rendszer/isten/az időjárás hibája, és neeeem, mi soha nem tehetünk semmiről. Számomra a "tapitalizmus" kifejezés volt a legkreatívabb momentum az egészben, egy aranyos kis definícióval, de elfelejtettem már.
....és akkor most kicsattogok a családomhoz a külvárosba némi csirkére és szájkaratéra, mert ugye a család az első.
Itt láttam: Örkény Színház, 2016.01.22.
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz