Hétfő, mint mindig

A nagycsaládos síelés nagyon bejött, jól szórakoztunk. Sajnos első nap az utolsó csúszásnál (fekete pálya, legutolsó kanyar) pereceltem egy nagyot, úgy kellet összeszedni, azóta is fáj a karom - ezt leszámítva minden remek volt. Gusztáv egy próbababa hajlékonyságával síel, de így elsőre egyáltalán nem rosszul. (nekem nagyon tetszik) Szert tettem egy ingyenes Spar-os kiadványra, melyben német receptek vannak. Itt az ideje németül tanulni - hogy konyhanyelven kommunikálhassak...
Szóval hétfő van. Sikerült megint egy durva órarendet összeállítani 38 kredittel, bár most nem kell minden reggel hajnalban kelnem. Az már tavaly ilyenkor, Pani Kingánál sem jött össze.
Elhoztuk Nagymamától a varrógépet, amiből majd az asztalunk lába lesz. Állítólag ez fizikai képtelenség, mert varrógéplábra nem lehet asztallapot tenni, anélkül, hogy fel ne dőlne. A campuson Könyvtár Klubban ilyen varrógép-asztalok vannak. (Nem röhög. Egy bölcsész-büfének ez a tökéletes név. Egy fiziqus ismerősöm mesélt egyszer a leendő teázójáról, ami a TTK-s campus közelében lett volna ezzel a névvel: Teázó az őrült fizikushoz.) A Singerben, a kazimierzi piactér mellett, egész varrógép-lerakat van asztalkák címszóval megjelölve, de ott pont a még ép varrógépek miatt csak korlátozott mennyiségű söröskorsó fér el az asztalon, a felespoharak viszont kényelmesen elférnek a varrógép alatt is. Tiszta praktikus. Na, mi nem ilyet szeretnék, de hasonlót, szóval oda tudjunk ülni ketten kistányérról elcsipegetni egy melegszenyát, és ne kerüljön nagyon sokba.