Berkenye, 2009

Téli tánctábor, vagy csak idei tánctábor, mindegy. Elmegy, táncol, lazít, hazajön - nagy vonalakban.
Berkenye sváb falu. A művelődési házban megtekinthettük a fekete-fehér fényképeket a falu történetéről (ikeás üveglapok mögött, néha leesetek), a szobában egy gyermekkéz írta történelem fogadott, melynek lényege, hogy most piros bogyók szedéséből élnek errefelé a jónépek. Meg van egy struccfarmjuk. Egy szép színpadjuk. És egy éretlen fogadósnéjük.
Szent Anna Fogadó - ne titkolózzunk. Nagyon ígéretes, és annyira nem is rossz. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a projektor nem működött minden kifogás nélkül, a szauna csak 60 fokra volt felfűtve, svéd masszást nem találtunk, és a jakuzziba nem 6, hanem max. 4 személy mászhat be, akkor csak a szőke fogadósné marad, mint minden kellemetlenség forrása. Mert ha az ember lánya annak szolgálja fel a rántott sajt előételt, aki rántott sajt főételt rendelt, akkor nem illik ráförmedni, hogy "Miért nem eszel?!", hanem udvariasan átpakolni a rakást a másik vendégnek. Én nem vagyok vendéglátós, de asszem a kérem-köszönöm használata jó benyomást tud kelteni egész vacsora alatt. A macisörnek nevezett málnaszörpös sörhöz pedig szó nélkül jár a szívószál, ne kelljen elmagyarázni a vendégnek, hogy ülepszik a szörp, és nincs mivel felkeverni...
A kiruccanás táncos része az első napi 3 órás próba volt, 20 perces felmosós szünettel a közepén (nem takarítottak ki előttünk, ejnye meg a bejnye). Volt Vigala reinlender, Kaerajaan, Vanaisa polka, meg egy új malmos blokk. És, van isten, a säkkijärvel sappu is, aminek a végén az urak összekapaszkodva felemelik a hölgyeket és mennek velük egy kört. Ehhez könnyű lányok kellenek, amik vannak is, csak nem magasak - így kerültem én Pöttyös mellé, mint legmagasabb a maradékból. Csak kisebb gondok voltak, de azért Mamával aznap visszafogottan vacsoráltunk, és további két hetünk van arra, hogy legalább a ruha súlyát leadjuk (kb. 2 kg).
Második nap túra a nógrádi várba, térdig érő sár, hülye városiak úgy akarják érezni a természet közelségét, hogy a mezőn caplatnak végig a betonút helyett. Vonatindulásig a helyi szabadtéri nagyszínpadon még lenyomtuk a tegnapi menüt és néhány legkedvesebb táncot a régiek közül. Képek a googlen.