Nesze neked Egyiptom

Hans magángépén utaztunk a tabai nemzetközi repülőtérre, virágeső és vörös szőnyeg fogadott az elviselhetetlen hőségen kívül. A kijáratig 5 ellenörzőponton és 2 átvilágításon estünk át, kaptunk vízumot, pecsétet, többfélét is. A reptér előtt limuzin fogadott. Hans előzékenyen előreengedett, de egy pillanatra elbizonytalanodtam: már ült bent két férfi. Az idősebbik őszülő bajsza alatt mosolygott, a fiatalabbik feszegve elhúzta a száját, mindketten nagyon finom anyagokat viseltek, kendő volt a fejükre kötve. Felnyomtam hát én is az arcomra némi derültséget. Hans kezet fogott velük, engem bemutatott, majd könnyed, irodalmi egyiptomit használva társalogni kezdett az idősebbel. A fiatal lopva rám nézett. Mivel igen gyér az egyiptomi nyelvismeretem, nem figyeltem oda, inkább kifelé bámultam. Kopár, holdbéli tájon hajtottunk keresztül, 10-15 méterenként egy fehérbe öltözött katona állt.
Fél óra után egy lepukkadt pihenőhelynél álltunk meg. Átszálltunk egy nagyobb limuzinba, de nem indultunk el. Hans és az idősebbik férfi most komolyabb hangra váltottak, szinte kiabáltak, néha rám muttak vagy felém böktek. Vita közben egy ember kávét és teát hozott, de csak akkor ittunk, amikor a felek egymás kezébe csaptak. Nevettek, általános jókedv mutatkozott, a fiú is egész felélénkült. Az időssebb férfi írt valamit egy sebtiben előkapott lapra, Hans is írt rá, majd bíztatóan rámmosolygott. Próbáltam beszélni vele, de nem jutottam szóhoz, jó kevddel voltak. Egy fél pillanatnyi csöndben magamhoz húztam, és úgy, hogy lehetőleg a másik kettő ne hallja, a felvilágosítottam, hogy csúnya dolgok derülhetnek ki a nászéjszakán, ha ugyan most adott el feleségnek. Nevetett, és csak annyit mondott, hogy tudják ők ezt, de alapvetően nem feleségnek adott el, bár az öreg talán azért hozta el a fiát, ha megkedvel, elvehet valami sokadiknak. Érdeklődtem, mennyit kapott értem. Tevét, de jó sokat. Legalább ő jól járt, de ezek az emberek velem nem annyira. Ahmed - eszembe jutott a fiú neve. Gyorsan meg kell kedveltetnem magam, ha nem akarok tevetrágyát lapátolni a maradék teve alól.
Hans egy óra beszélgetés és iszogatás után elbúcsúzott tőlem, kiszállt, elment, vége. Ott maradtam a két emberrel, és nem tudtam nekik mit mondani. Elindultunk. Az öreg megsímította a bajszát, majd hozzám fordult, és relatíve jó angolsággal közölte, hogy ilyen olcsón ilyen jó nőt még nem vett, Hans egy hülye európai, mit fog kezdeni ennyi tevével, és különben is, ha nem kellenék Ahmednek, akkor van még két másik fia, azok biztosan szívesen elvesznek feleségül.
Arról már letettem, hogy este nyolcig vagy legkésőbb kilencig hazaérjek, de hogy egy egyiptomi fiút is hazavigyek... mekkora botrány lesz ebből otthon!