Kívánom neked, ha odamész:
nyeljenek el a repedt pincék,
csípje arcod pirosra a vodka,
torkodból sör habozzon fel,
és tapadjon kezedhez
a kocsmák minden mocska,
ragadjon örökre
a fapadhoz feneked,
hogy ne tudj mozdulni se,
ott érjen váltakozva
a reggel és az este;
árnyak lessenek
minden sarkon,
jóféle magyar lányok
hajoljanak feléd
a füstös boltívekből,
rántsanak le ágyaikra,
és ne hagyjanak békét
míg az élményektől
túl nem csordulsz;
ezer templom tornya
zuhanjon rád
és szakadjon nyakadba
sáros hó és ónos eső,
és a krakkói szép nők
szennyes fürdővize;
hajnalban feküdj kiterítve
a Rynek márványos padján,
kacagjanak ki a parádés lovak,
úri hintók, szekerek kereke
kopogjanak össze-vissza fejeden.
Ez minden, amit szívemből kívánhatok.
Hogy akadjanak csodák
magányos horgászbotodra,
amit csali nélkül lógattál
az éjszaka csillagos vizébe.
És ha reggel felébredve
nézelődsz szállodai szobádban,
ne tudd miért, hogyan, honnan
ez a sok tarkabarka gondolat
és párnád miért csupa csillámpor -
ne tudd, hogy ez az éjjel igaz
vagy csak álom volt.