Csend van és hó és te és a város.
A Rynek Głównyn
a mézeskalácsházak tetején
mint a szitált porcukor,
csillog a hó.
Vagy liszt? Vagy inkább só?
Sót nem sokat ehetünk -
na de lisztet mennyit?
Nem feszíti beleid
ez a tömény szénhidrát,
ahogy szemeddel falod a teret?
Ez a csoda-éhség,
ami mozgatja életed,
és amit szomjazol voltaképp -
tudod te pontosan, mi kéne neked?
A Kościół Mariacki szédülő tornya?
Az emberi gondolat mélye?
Nézz a szemembe:
én vagyok a csoda.
Csókom íze a tiltott gyümölcsé.
Az ősi kísértés kísér
vagy képzeleted kísértete?
Barna házak tetején
csillog valami fehér.
Csend van és hó és csak te.