Rajom az örvény.
Nem szabály: törvény, ahogy kanyarodik ez a végtelen spirál.
És benne én, a rizsszemnyi hal.
Síkom előtted a fal, megennél, ha nem lennék kép, nyálad csorgatja az éhség.
Bőségszarunk vége mutat lefelé utat a mélybe, kettőből háromdébe, agyad kapaszkodó képzeletében kavargó tenger titkos fenekére.
Ahova nem látsz le.
És ahonnan nem látlak én sem.
Subskrybuj:
Komentarze do posta (Atom)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz