A megszokott badeni nagyszínpadon túl most elmehettünk Mariazellre egy még nagyobb színpadra (2x3 méteresre), ezért hívjuk idén turnénak a jelenéseinket. Az eddigi tapasztalatok nem készítettek fel a színpadtól 3 méterre elhelyezett máglya füstjére, amivel a szervezők a közönséget akarták szórakoztatni, de a szembeszél miatt mi szívtuk. Annyira megható volt, amikor átadtuk a csillagszórókat, hogy elsírtam magam. (Nem túl látványosan, remélem, csak úgy elkezdett folyni a könnyem, hogy meghajlásnál mind a stagere pottyanjon. Jó lett volna aztán sírni egy nagyot, legalább a smink lejött volna. Egyébként minden rossz azért történt, mert előadás előtt nem rúgtuk seggbe egymást, ahogy szoktuk - nem vagyok babonás, de ebben lehet valami.) Az idő egyébként szupi volt, még túl meleg is, az első szám után levettem a sálam, és legközelebb biztosan nem veszek trikót. (0 fok körül Mariazellen, +4 körül Badenben.) Előadás után nyakunkba vettük a várost, én ráadásnak Pankát is, megnéztük a templomot meg a tornyát (Mátyás király építette rá, azért néz ki úgy, mint a Mátyás templom), aztán hazahajtottunk. Panka annyit köhögött a kocsiban, hogy csoda lesz, ha nem kaptam el tőle semmit.
Másnap, Badenben minden jól ment (seggberúgás megvolt), szinte flottul. A sminkemet én késztettem el, teljesen egyedül, korrektortól a pirosítóig. Büszke voltam magamra, csak egyszer kentem félre. Sushi makit ebédeltünk. A szójaszósz íze a szalonnalére hasonlított (volna, ha lenne szalonnalé).
Nem tudom, mi ez a sok zárójel, nem szoktam. (Pedig szeretem a jeleket:))
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz