10.23.

Tegnap este a neten követtem az eseményeket, mert a szobánkban található 10 plazmatv egyikén sem lehetett tökéletes képminőségben befogni a magyar csatornákat, sőt, tulajdonképpan csak a Szűz Mária 3-at és 4-et tudjuk befogni, de sajnos tegnap este csak vallásos énekeket énekeltek rajtuk (lehet, hogy ismétlés volt, vagy válogatás a vasárnapi mise legszebb perceiből, nem tudom, mert kivétlesen nem jegyzeteltem).

Ez az előemlékezés nem volt olyan vicces, mint a tavalyi ünnep. Persze, volt autóborogatás, meg kukagyújtogatás, de hát olyat akkor is csinálunk, ha csak a sarki kávézóba megyünk egy pohár mézes tejre. Sörösüveg-dobálás..! ...ugyan.. az már olyan, mintha csak egy cigicsikket dobnánk el. (persze én soha)

Voltak ilyen nagy szavak. Amiket csak különösen fontos helyzetekben mond az ember. Amiket a nagy gondolkodók is mondtak régen, és akkor milyen szépen hangzottak, mert nem voltak elcsépelve. Persze, mind ismerjük ezeket a szavakat, mint szabadság, haza, demokrácia... de milyen más, amikor szótárazom őket és a szlovák szobatársnőmnak fordítom őket, meg a nyilatkozatokat, kommentálom a képeket.

Ez egy autó... látod...? Nem, nem... fordítva kell nézni...!
Ez a kuka, ez a tűz, ez meg a tüzijáték... tudod, mint szilveszterkor, csak most nem volt annyi pénz venni ilyeneket, mert válságban az ország, meg amúgy is tilos, ezeket is úgy kellett tőletek átcsempészni, titokban...
Az meg szemét. Nem, ez általános. Mi a nagykörúton gyűjtjük a szemetet, ilyen egyszerű. Ez olyan magyar hagyomány... aztán meggyújtjuk... persze, az autókat is, mindent! Mindent meggyújtunk ilyenkor.
Igen, vérzik a feje... de ez még tavaly volt... ezt ismered nem...? Bevert orrú magyar. Ilyet nálatok is látni sokat... Na, néha nálunk is látni ilyet. Nem nagy látványosság... majd hazatántorog. Amúgy is olyan részeg, hidd el, ha nem vérezne az orra, akkor sem tudná, hogy már nem a Kossuth téren van.
Na, ezt a kődobálos videót nézd inkább! Látod... kibontja... rákészül... hajít... ééééés... mellé. Mindegy, van még sok..!

Meg ott voltak a tüntetők. Akik a magasabb eszméért a drága idejüket pazarolják. Persze, másnap nincs hivatalos munkanap, lehet bulizni. Persze lehet, hogy nekik amúgy sincsenek munkanapjaik.

Meg a rendőrök. Hajaj. Azok is vannak. Megszámozva, nyílvántartva, nyomonkövetve, felfegyerezve.

Meg a sajtó. Ami folyton hazudik! Mert ott nem csak egy maroknyi tüntető volt, hanem tízezer! Sok, sok! És vérben forgott a szemük!
És akik azt hitték, hogy amit csináltak, az hasznos volt, építő jellegű (persze nem ezekkel a szavakkal gondolták) és hogy ők megváltották a világot és Magyaroszágot!

Hát, ha nem is, egy estére-éjszakára fontosnak érezhették magukat. Az is valami!