Tükröm a szemed

Tükröm a szemed: barna, zöld, kék.
Benne a végtelen mélység,
a felszínem hullámzom én.

Ha fáj reggel az ébredés,
mosolyod simítja ki arcom,
hangod messzire elkísér,
ölelésed, csókod melegét
mindenhova elviszem
s egész nap sugárzom.

De ez mind semmit sem ér:
amint becsuknád szemed,
újra szertefoszlanék.