'A jó kávé olyan fekete, mint az éjszaka, olyan forró, mint a pokol, és olyan édes, mint egy csók...' - ezt a végtelen életbölcsességet Pan Spyt mondta a minap, aki leginkább Lacibácsira hasonlít a rokonságból: alacsony, ráncos-mosolygós, kalapban meg cigivel viszont inkább a mindenkori főfelügyelőt idézi. Nem tudom, Pan Kowalewskit milyen érzelmek fűzik a kávéhoz, de ő inkább ilyen Gyulus, vagy Kálmánka lehetne, egy nagyranőtt tízéves, arcáról végtelen szeretet és egyszerűség sugárzik, érti a tréfát. Pani Kinga ősszel nagyon megdícsérte a magyar presszókávét, azóta is büszke vagyok a magyar kávéfőzőkre. Ő az az igazi Annusnéni, vagy Katinéni, mindig elegáns és stílusos, táskájában pedig a tankönyvek szókincsének minden illusztrációja megbújik.
Nem tudod őket nem imádni.