Hétfő, már megint

Ez egy nagyon rossz nap volt. És nem csak azért, mert halszagú virágot vettem, ami ugye eleve abszurd. Nem ettem egész nap, csak egy sóskiflit, és szenvedtem egy könyvvel két órát, mert nem tudtam kiolvasni, egyszerűen elfelejtettem olvasni. Itthon meg viták sorozata, a legjobb családi program a hétköznapokra.

Szóval most megint ott tartunk, ahol mindig is, önmagunk körül futkosunk, és engem szidunk, mintha semmi dolgunk nem lenne, önbecsülés sehol, remélem, felébredek holnap, de ha nem, engem nem érdekel, az sem baj, a fene az egészbe, soha semmi nem jó, amit csinálok, akkor meg nem teljesen mindegy?

Igen, sok barátomban nagyot csalódtam. Azokban is csalódtam, akiket nem neveztem a barátomnak. A Tesóm azt mondta, oda se neki, holnaptól mosolyogjak, úgy könnyebb lesz, akkor enyém az egész világ. Mindig találunk egy apró és gyenge érvet, ami miatt nem kötjük fel magunkat.

Nem tudom, holnaptól tényleg más lesz-e. Biztos nem lesz ilyen rossz nap, mert nem veszek büdös virágot. Mosoly, műmosoly? Ki tudja. Holnap lesz a tanszéken óramegbeszélés, nem lehet tudni, mikor robbantom rájuk az épületet...