Szabad szombat

Nem mentem könyvtárba, mert azt hittem, itthon is menni fog a tanulás, de nem, megint elkezdtem kipakolni a fiókjaimat, hogy kidobáljam azokat, amikre már tényleg és igazán semmi szükségem nincs, és hogy helyet szorítsak az újaknak. Évről évre viszek magammal egy nagy adag prospektust, meghívót, tájékoztató, műsorújságot, egyéb emlékeket, mert gyenge a memóriám, bizonyos tekintetben, és kellenek ezek a hívószavak - de biztosan kellenek ezek? Lesz még rájuk idő? Ezen a héten egy enyhén raccsoló, szakállas bácsi azt magyarázta, hogy jegyzetelve olvassunk, mert mindent csak egyszer jut idő elolvasni. Szeretnék olyan okos lenni, mint az a bácsi. Neki vajon vannak olyan emlékei, amiket néha elővesz? Kellene, hogy legyen egy pár. Végeredményben irodalmár. Kell, hogy legyen az életében olyan pillanat, amikor egy kávé mellett, füstölve elmereng dicső múlton, majd lassan leír egy tudományos cikket régi, apró notesze fakó lapjaira, amiről a jövő diákjai mind azt hiszik majd, hogy komoly könyvtári munka és éjszakás izzadság szüleménye, pedig nem.