Úgy érzem, évek óta nem írtam ide, sőt, mintha netet is a régmúltban láttam volna utoljára. Ezért az 'elvonókúráért' Gusztáv és a fénysebességgel induló egyetem okolható, de a bosszankodástól szerelemre és energiahiányra hivatkozva eltekintek.
Évkezdési lelkesedésem addig tartott, míg meg nem láttam a fáradtságtól felpuffadt arcom kerekedni a magyar tanszék mosdójának leharcolt Krudi-típusú csaptelepében. Ez a hét az összeszokás ízét hordozta csókjaiban, ami azt jelentette, hogy nem csak szívünk, hanem biológiai óránk ütéseit is megpróbáltuk összehangolni, amely (egyébként igen lelkes) próbálkozásnak az lett az eredménye, hogy a hét végére úgy elfáradtunk, mint máskor egy hónap után, mivel akkor mentünk aludni, amikor Gusztáv elfáradt, és akkor keltünk, amikor nekem be kellett mennem az egyetemre, így történt, hogy az alvással töltött óráink száma nem érte el és nem haladta meg ama bizonyos híres magyar dalban megjelölt optimális mennyiséget.
Subskrybuj:
Komentarze do posta (Atom)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz