Hétvége

Nagytópalotás-külsőről indult a túra, pontosabban a falu muskátlis vendéglátó ipari kisegységéből. Erőgyűjtés után felkerekedtünk és a műúton elgurultunk a turistaösvényhez. Már az első pillanattól fogva nem volt veszélytelen a vállalkozás. Emelkedő jön, húzzuk meg, gyerekek, kiáltott fel hirtelen Micimackó, és körbeadta az üveget. Véletlenül eltévesztettük az utat, de ha már a nyaralók közé keveredtünk, nem restelltünk kirámolni egyet-kettőt. Mentségünkre legyen mondva, csak az apróbb és értékesebb tárgyakat vittük el, amiket a következő faluban jó áron akartunk némi alkoholtartalmú frissítőkre becserélni.
Szélesvászonyban féktelen jókedv hirdette a nyarat: sehol senki. Ja, egy temetkezési vállalkozó. De munkáról nem szeretek szünidőben beszélni. A könnyen szerzett értéktárgyakat könnyű italokra cseréltük, és úgy döntöttünk, átvágunk egy 300 méteres szakaszt, csak hogy ne kelljen végig a műúton mennünk. Nem nyertünk. A trécsényi kocsma sercegő neonfényének halványkék derengése lebegett a szemem előtt, miközben maccsétával utat törtünk magunknak a susnyásban a mezőre. Ez már biztosabb helynek látszott: ripacsok illegették magukat szégyentelenül, és egy bálnavadászat itt felejtett csontjairól éticsigák százainak szeme pislogott ránk.
Némi kelemaringózás után megérkeztünk a biztató hangulatú trécselyi kulturközponthoz, ahol jó étvággyal láttunk neki a közben már igencsak összenyomódott ozsonnának. Szerencsénkre pont aznap tartottak a helyiek falunapot, főzőverseny, pálinka kóstolás, tehenészlányok tánca - ki kívánhat magának szebb koradélutáni programot, mint tömény alkoholok ivása után tömény női combokon való szemlegeltetés? Persze nem tettük ezt sokkal hosszabban, mint ahogy elmesélem, nekiindultunk újra, de most már szigorúan a műút széli korlátba kapaszkodva, nehogy úgy járjunk, mint Trécsely előtt. Micimackó és Marék elvtárs rágyújtottak néhány munkásmozgalmi örökzöldre - le is égett a fél domboldal.
folytköv., képek előlegbe itt: http://picasaweb.google.hu/marodicomplex/BalatoniKirandulas#