A legszebbek azok az esték, amiket tutira tervezel, de túl spontánra sikerednek. A szerda éjfél egy romkocsma előterében talált, ahol nagyon elszántam próbáltam fennmaradni egy billegő bárszéken. Már éppen leestem volna, amikor álmaim hercege felbukkant és megmentette életemet. Azonnal beleszerettem. A szokásos formások után (útlevél- és telefonszámcsere) egy klaviatúra-darabkát nyomott a kezembe: a H-t. Hans vagyok - és megrebbentette a szempilláit. Meghatódtam. Volt már rózsa, bekarcolt termés, kagyló - de ugyan már!! Ez az én emberem, gondoltam. Hol laksz - átkaroltam a nyakát. London - és rebegtette a szempilláit. Gúnyos és kihívó mosolyom válasz volt minden fel nem tett kérdésére. Kisétáltunk a kocsma elé. Szorosan átkarolt, még a lábait is körém fűzte. Szempilláival verdesett, mint valami angyalszárnyakkal. Lassan felemelkedtünk. Csodálatos volt. Két óra múlva leszálltunk egy Russel Square-re nyíló utcácskában. Aki szeretne londoni képeslapot, csak írja meg a címét, itt leszek még egy darabig.
Subskrybuj:
Komentarze do posta (Atom)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz