Érettségi találkozó magyar tanároknak

Elegánsan késtem negyed órát, de a lényeg megvolt: azért a két-három ezer diákért nagyon meg kell dolgozni. Továbbképzések, utánaolvasások, extra időpocsékolás - merthogy még így sem mindig sikerül. És egyre kevesebben vállalják be. Mert az a csúnya felsőoktatás nem tudja eldönteni, hogy szeretne-e emelt szintű érettségit vagy nem, akkor meg minek strapálja magát az ember gyereke?
A fő problémát a megoldókulcs kidolgozatlansága és a bizonytalan pontozás jelentette. Hiányolták továbbá, hogy nincs tétellista már tavasszal, és ráadásul nincs hozzá szakirodalom sem - így nehéz kidolgozni a vicces és szakmaiatlan című tételeket. Az, hogy a szövegértelmezős feladatokban kortárs szépirodalmi vagy nem szépirodalmi szövegek szerepeljenek, kb. minden fórumon beszédtéma volt. A kortárs szépirodalmi szövegekhez ugyanis nem elég képzettek a tanárok, nem tudják megtanítani, ugyanakkor az irodalomtól sem tudnak elszakadni, félnek az új témáktól. Ez történt tíz óráig. Utána rövid szünet következett, majd sor került a szemináriumokra.
Én egy műelemzős szemináriumra jelentkeztem (innentől minden közép szinten futott). A statisztikákból kiderült, hogy ezt a fajta feladatot nagyon kevesen választják, inkább a könnyebbnek látszó érvelős feladatot írják meg a diákok (az összehasonlítást pedig elhanyagolható százalék). Egyébként az, hogy a választható feladatok sem ugyanazon évben, sem éves összehasonlításban nem azonos nehézségűek, tény, és szerintem felháborító. Legelőször az merült fel, hogy jó-e, hogy a feladat elemzési szempontokat ad meg. Mert ugye a gyengébb képességű, bátortalan diák könnyedén el tud indulni ezek mentén, és biztos nem írja meg még egyszer a történetet a saját szavaival - ez létező jelenség, és ha ilyet kéne olvasnom, biztosan elmorzsolnék néhány könnycseppet közben. De ugyanakkor ez a fajta behatárolás nem engedi szabadon gondolkodni a jobb képességű diákokat.
Majd elterelődött a szó a szaknyelvre - hát itt nem mindenben értettem egyet a kollégákkal. Nem tudom elhinni, hogy nekik nem hiányzik a szaknyelv, nem tanítják, vagy mi történik? Igenis, egy érettségiző ismerjen olyan szavakat, mint beszédmód vagy frazéma. Azért érettségi, nem? Egyre erősödött bennem a gyanú, hogy ők nem ismerik a nyelvi versenyképesség fogalmát. Valahogy elsiklottunk a nyelv felett. Mintha egy szobrász nem nézné meg, hogy márványból vagy agyagból dolgozik. Amikor pedig hallottam, hogy az érettségi feladatsorban az elemezendő művek tele vannak helyesírási hibákkal és szavak maradnak ki, azt gondoltam, nonszensz: ennyire nem tisztelni a nyelvet meg a kritikai kiadást. Minden szó számít. A magyar nyelv és irodalom érettségije, okos emberek állítják össze, és nem tisztelik a szavakat. Sajnos nem volt fizika vagy matematika szakpáros körünkben: egyből megmondta volna, mi lenne, ha ezekben a tárgyakban nem a szaknyelvet használnák.
Azt kell higgyem, a magyar tanárok sincsenek egészen tisztában a szerepkörükkel. Az irodalom ma nagyon más, mint régen. A kánon és a hagyomány olyan biztos pontok, amiket eszük ágában sincs elhagyni - így viszont vergődésre vannak ítélve. Persze hiába próbálnak elszakadni a pozitivista irodalomszemlélettől, ha a szóbeli tételsor pont azt erősíti meg. Meg van ugye a műveltségi rész... Nem egyszerű - a továbbképzések nem elég jók. Vagy már korábban elrontják, az egyetemen, bár azt nem értem, hogyan, nekem például van új, modernebb szemléletű módszertanos segédanyagom, és nem tegnap nyomták. Így szocializálódtak - de ezzel nem lehet sokáig érvelni. Úgy sejtem, sokan nem tudják: a szépirodalomnak köze nincs a valósághoz, és nem arra szolgál, hogy egyes embereknek a lelkivilágát jobban megértsük. Szépirodalmat tudni kell olvasni, és ennek megtanítására a tanárok nagy része nem képes. (Tisztelet a kivételnek!)
Szünet.