Shop

Mivel kiterjedésemre egyedül a családom tesz negatív megjegyzéseket (kiv. ha szívességet akarnak, mert akkor a felvezető szövegben mindig benne van egy 'milyen jó most az alakod' vagy 'fogytál?'), és a környezetem nem, elég fura önképem van. Sokszor elhiszem, amikor mások szépeket mondanak nekem, ezért azok a legyintések is simogatásnak hatnak, amikor megkapom: "neked, fogyni?, ugyan!". Persze, ki merné azt mondani egy jó barátnőjének: költözöl, hogy folyton akkora koffert cipelsz? De amikor bemegyek a boltba, hogy ruhát vegyek magamnak, be kell látnom, hogy bizony a családomnak sas szeme van. Vagy nem, és akkor más megoldást kell keresni arra a kérdésre, hogy miért van az, hogy a boltban csak nálam kisebb nőkre van ruha (kiv. ducibolt). Például minden konfekcióból ugyanannyit varrnak, és a nagyobb nők előbb kelnek, ezért marad nekem délután négyre az a sok M-es, S-es meg XS-es darab. Vagy ugyanez történik, ha a nem ugyanannyit varrnak, hanem kevesebbet, akkor még gyorsabban elfogynak a normális nadrágok. (Be kell valljam, a felsőruházattal negyedannyit sem küzdök, mint az alsóval.) De az is előfordulhat, hogy nincs sok nagy nő ebben a városban, hanem egyszerűen annyi nagy számot gyártanak, amit látok kirakva, és azok a ruhák is mind rám várnak, és teljesen hamis illúziókat dédelgetek, amikor azt hiszem, hogy vannak sorstársaim. De akkor hol vásárol az a sok döncin meg pattogatott kukin hízott tizenéves, akiket mindennap látok az utcán császkálni? Egyszer leütök és kifaggatok egyet, mert tudnom kell a titkot.
(Hogy ne maradjon a T. Közönség hepiend nélkül, megsúgom, végül sikerült egy nagyon kafa kis nacit vennem, de van egy nagy baja: nem szabad benne hízni... aki szeretne, diétázzon velem: minden evés előtt egy kanál almaecet elfogyasztása némi vízzel állítólag csodákra képes.)