Fussss

Félmaraton. Nekem, aki egészséges lelkű emberként nem gondol a távolbanézésnél megerőltetőbb sportra, maga a szó is félelmetes és rémálmaim lesznek tőle. Micimackó nem így van ezzel. A munka felosztása ezzel egyértelművé vált: ő fut, én fényképezek meg cipelem mellette a csomagját. Három pontot jelölt ki, ahol lekaphattam (ez gyakorlatilag ötöt jelentett). Nos, nem mindig sikerült. Mire metróval az Bözske tér sarkára értem, megérkezett az élboly. Egy srác később a hazafelé elmondta, hogy a második bolyban futott, és bizony nagyon kemény volt. (Erre nem tudtunk mit mondani.) Nem sokkal azután, hogy átértem a hídon, jött a Tömeg. Elfáradt a szemem, mire versenyzőnk megérkezett (fehér sapka, csak minden 6. emberen viselt ilyet). A második pont, Vásárcsarnok, könnyebbnek bizonyult, de addigra egyrészt teljesen leizzadtam, másrészt megcsappant az akufeszültségem. És igen, Murphy velem volt, mert a célfotóra már nem kapcsolt be a gép... Micimackó amúgy rendesen meghúzta az utolsó száz métert, azután kaptam észbe, amikor már elszáguldott mellettem... Na majd legközelebb. 1747-ik lett. A staff nevében szívből gratulálunk :)
És a tegnap hatása a mai napra: úgy érzem magam, mint akit elég rendesen elpáholtak. Jól eső fájdalommal jár minden mozdulat, amit meg tudok csinálni :)