Első nap az iskolában

Jó volt az első nap. Vagyis inkább nem volt rossz.

Kamilával (szlovák szobatársnő) együtt mentünk be reggel. Nem volt túl hideg, de az út mindenütt jeges volt. Ez fagyos hangulat a Błonia mellett volt nagyon érdekes. A két sávos út mellett van ugyanis egy nagyon széles járda, azon szoktunk menni, jobbra meg a nagy zöld rét. Ma reggel az egészet tükörsima jég fedte, és valami csudás volt azon végig csúszkálni-szerencsétlenkedni-nevetni azt a 300 métert a keresztutcáig. Jó, bevallom, én az első lépésnél akkkorát estem, hogy azon a szakaszon nem csak a jég, de még az aszfalt is berepedt. De az ilyen élményekkel nem dicsekszünk.

Hogy ettől merültem-e ki, vagy csak az általános unalom vett-e rajtam erőt, nem tudom, de egész nap aludtam a suliban. Délután leckét írtam. Estig. Eközben az izgalom a tetőfokára hágott, de nem tudom mikor és hol, én mindenesetre nem voltam ott.

Buli amúgy még csak egy sms-t sem küldött. Évek óta nem jelentkezett már be nálam. Néha volt egy-két pillanat, amikor olyan volt a hangulat, hogy keztem azt érezni: a közelemben van. De nem. Mint valami rossz szerelem, kísértett a partihelyeken, az utcákon, a bárokban.