Napközben meleg volt (ez továbbra is azt jelenti itt, hogy nem sokkal 0 fok fölött volt a hőmérséklet). És csönd is volt. Elgémberdve kuporogtunk a könyveink között, azt hiszem, kicsit még szenvedtünk is. Én néha kinéztem az ablakon, Kamila gépe pedig néha vidáman felpittyegett, jelezve, hogy még nem szűnt meg az érdeklődés iránta.
Az éjszaka meleg volt és csönd. Nyitott ablakkal aludtunk, hőség miatt, +5 fok is lehetett. Akkora volt a csönd, hogy hallani lehetett, ahogy egy utcával arrébb megkordul egy kis hangya gyomra. Fél kettő körül járhatott, ő magányosan bólkászott a házak között. Valami harapnivaló után nézett, mert már nagyon éhes volt. A gyomorkordulás nem érte váratlanul, tudta, hogy egyszer be fogkövetkezni, ez a természet rendje - ilyesmivel nyugtatta magát. Saját gyomorkordulásának visszhangjától azonban nagyon megijedt, az már hangos volt. Gyorsan bemenekült egy eldobott joghurtospohárba. Ott reszketett reggelig, elő sem mert bújni, csak a joghurtot csipegette.
Subskrybuj:
Komentarze do posta (Atom)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz