Fáj a hasam, zsibbad a karom, ülök az ágyban, Kamila sehol, inni kellene, enni kellene, de tegnap dél óta csak egy kis kekszet ettem, persze az finom volt, dehát reatíve kevés, de én nem tudok többet enni, és inni kellene, de az meg messze van, fel kéne kelni, de az meg bizonytalan, persze most minden bizonytalan, de úgyis túl fogom élni, nem ez a vég, mert akkor mi lenne: 'meghalt hasgörcsben egy szép péntek délelőtt a kollégiumi szobájában', hát ez így teljesen értelmetlen, különben is sok a felhő, és valami fucsok esik az égből, üresek a chat-szobák, most kinek panaszkodjam ki magam, meg inni is kellene, de hol van már Kamila, miért nem jön, miért nem jön már valaki, hogy ne legyek egyedül, mert együtt mindig könnyebb, de itt nincs senki, csak ez a betegség, ami lehet, hogy influenza, de azzal meg nem tudok mit kezdeni, én erre alkalmatlan vagyok, nem tudok rendesen beteg lenni, főleg így egyedül, hol vannak az egészségesnek nevezett emberek, akik sgítenek, hogy ne csak az üres képernyőt bámuljam, meg ez a némaság, meg ez a fájdalom, de mégis miért fáj, nem érdemlem meg, amúgy is van egy csomó bajom, annyira egyedül vagyok, de nem kell aggódni, ezt is túlélem, mint mindig mindent, erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok...
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz