Már az estéje is kacifántos volt, reggel sem számított hát semmi jóra. Testszaga harmad, borostája negyednapos is lehetett, kedve azonban igencsak másnapos volt az átmulatott hétvége után. Káosz - az első és az utolsó szó volt, ami eszébe jutott egész reggel. Olyan 11 körül (soha nem tudjuk meg, miért és hogyan) ezt az agytekervényeiben keringő szót felváltotta egy másik: tejeskávé. Ne kérdezzünk, honnan volt hűtője, teje, rezsója, kislábosa, tüze, kávéfőzője, őrölt kávéja, bögréi és kiskanala, csak higgyük el, hogy volt, és hogy ezekkel az eszközökkel elindult a tejeskávé készítésének (tej)útján.
Hideg volt. (Mindig az volt, kb. -270 fok, bár az utóbbi napokban jelentősen enyhült az idő.) Fázott a lába. De hol lehet a papucsa? Mindegy is, majd megkeresi, amíg melegszik a tej.
Felrakta a kávéfőzőt, a már említett kislábosban a tejet, aztán eszébe jutott, hogy milyen jó lenne egy kis tejhab a tetejére, amit meg lehetne szórni kakaóval (ez egy kicsit öncélú gondolat volt, ugyanis imádott szórni). Hova is tette a habosítót? Aha, megvan. Egy száraz zsömle mellől kacsingatott. Meg fel akart venni egy papucsot is, vagy mi.
Kissé kótyagosan, de nagyon lelkesen habozta egy bögrében a tejet (de ettől még nem lett papucsa).
Közben megfőtt a kávé. A rezsóhoz lépett, hogy leállítsa, kezében a tejhabos bögrével. Hirtelen egy hatalmasat tüsszentett, agyán még egyszer utoljára átsuhant a 'papucs' szó, majd sebtiben távozott orrán és száján át, egyenesen a habos bögrébe. A hab szanaszét fröccsent, mindenhol apró fehér habpöttyök dudorodtak.
Tétován nézett körül. Arra eszmélt, hogy kifutott a tej.
Krakkóban hétfőn sűrű, tejfehér köd volt. Az utca túloldalára alig lehetett átlátni. A megkérdezett emberek szerint hideg volt aznap, és fel kell venni egy papucsot.
Subskrybuj:
Komentarze do posta (Atom)
Brak komentarzy:
Prześlij komentarz