Második nap, péntek

Ma egész éber voltam. Közben rájöttem, hogy tegnap este órán voltam, és azelőtt délután tanultam olyan szorgalmasan, de ez az élet lefolyásának szempontjából végülis mindegy. Ma péntek, nem történt semmi, kivéve, hogy a Babcia Malinában táplálkoztunk Rékával meg Ritával az órák után.

Szóval tegnap délután még bementem az extra órákra. Az elsőn a krakkói újságokról volt szó. Kicsit beszundítottam, de ebben a korban ezen már nem kell csodálkozni. A második órán a lengyel esküvő volt a téma. A legnagyobb tanulság: még véletlenül se menjen senki hozzá hagyománytisztelő lengyelhez. Nagyon meg fogja bánni. Az óra mindenesetre jó volt, de csak ezért, mert egy zabálnivaló bácsi tartja. És a menyasszonyt három üveg wodkáért adták el!! Ilyen potom áron én is elkeltem volna. Jaj, nagyon ijesztő volt. De biztos nem ittunk előtte elég wodkát - mert tulajdonképpen egy kortyot sem ittunk, de sokat kellett volna, hogy mi is olyan vidámak legyünk, mint a vendégek.

Már sötét volt, mikor vége lett az esküvőzésnek. Egyedül ballagtam haza, és közben azon filóztam, hogy de jó, hogy még nem mentem hozzá senkihez. És azt hiszem, ezután sem nagyon fogok.

A Płantyn akkora volt a forróság a romantikus atmoszférától, hogy megolvadt a lámpákban a fény. A tündérek fogták fel a kötényükben, ami kicsurrant, és széthordták a városban.