- Jónapot.
- Jónapot. Nagyon fáj a hasam.
- Kérem, azonnal. Útlevelet, személyi igazolványt, egészségügyi kártyát, oltási igazolványt, jogosítványt, tartózkodási engedélyt kérem bemutatni.
- Bocsánat, nincs jogosítványom.
- Akkor anyakönyvi kivonatot és bkv-bérletet is legyen kedves.
- Tessék.
- Köszönöm. Apja keresztneve?
- Ferenc.
- Az nem jó, nem tudom leírni.
- Akkor legyen mondjuk Péter.
- Abban meg ékezet van.
- Hát akkor... Władysław?
- Jó, legyen az. Testvérei vannak?
- Igen, egy öcsém van.
- Szeme színe?
- Barna.
- És biztos, hogy az öccse?
- Azt hiszem, igen.
- Na ne viccelődjünk. Most igen vagy nem?
- Igen, igen. Nagyapámtól örökölte.
- Jó. Mióta él Magyarországon?
- Kicsit több, mint huszonegy éve. De most néhény hónapot Krakkóban töltök.
- Aha. Vagyis nem őslakos.
- Hát ahogy vesszük.
- Itt egy mérőszalag, kérem mérje meg a két kisujja közötti maximális fesztávot.
- Egy méter negyven. Maradhat?
- Igen, jó lesz, így elfogadom. És mivel foglalkozik itt Krakkóban?
- Tanulok és dolgozom.
- Hol és mit tanul? Kérem a tanulói jogviszonyt igazoló papírt.
- Kérem. Lengyel nyelvet tanulok a Jagelló Egyetemen, ösztöndíjjal.
- És mit dolgozik?
- Hát többfélét is...
- Kérem a munkaszerződéseket. Folytassa.
- Egyrészt egy amerikai titkosszolgálatnál vagyok hírszerző, másrészt az Ukrán Maffiózók Világszövetségének vagyok a területi biztosa.
- És ez?
- Ja igen. Egy észt alkoholcsepészettel foglalkozó cég külső munkatársaként is dolgozom, de azt csak félállásban.
- Ösztöndíjkiegészítés?
- Valami olyasmi.
- Értem. Balra a kettes ajtónál kell bemenni.
- Köszönöm. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

...

- Jónapot. Mi a panasza?
- Jónapot, doktor úr. Nagyon fáj a hasam.
- Jó. Menjen haza és diétázzon. Esetleg vegyen be valamilyen gyógyszert is.
- Rendben, köszönöm.
- Kérem. Jobbulást. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.