Tükröm a szemed: barna, zöld, kék.
Benne a végtelen mélység,
a felszínem hullámzom én.
Ha fáj reggel az ébredés,
mosolyod simítja ki arcom,
hangod messzire elkísér,
ölelésed, csókod melegét
mindenhova elviszem
s egész nap sugárzom.
De ez mind semmit sem ér:
amint becsuknád szemed,
újra szertefoszlanék.
piątek, 11 kwietnia 2008
Subskrybuj:
Komentarze do posta (Atom)
1 komentarz:
Ez csodálatos volt!
Prześlij komentarz