Majális

Sátoros öltöző, Szikora Robi nyomja a színpadon, meleg, napsütés, az új egyen-poló lassan rátapad az emberre és nem ereszti. Együtt öltözünk a zenekarral, ilyen sem sűrűn volt még. Egyesek ennek nagyon örülnek. Robit és a gidákat többször visszatapsolják, fogy a műsoridőnk. A zenekar beállása végtelennek tűnik. A színpad túl jól csúszik. Az első szám teljesen jó, Dóra elmegy átöltözni, visszajön, letáncoljuk a következőt, az is jó, megyünk vissza együtt átöltözni a második felvonáshoz. A sátorban a pénztárcák ki vannak forgatva, Esztinek nincs meg a telefonja. Vali a biztonságiakkal kiabál. Közben a színpadon megköszönik a figyelmet... vége. Lejön a zenekar: tőlük két telefont, több ezer forintot vittek el. Hosszan veszekszem a biztonságiakkal, kerítek rendőrt. Az énekes lány sírva fakad. A szervezők mindenkit kárpótolnak. Vali véletlenül a kétszeresét mondja be annak, amit elloptak tőle. Eszti még mindig meg van egy kicsit zavarodva.
Máté képei itt:
http://picasaweb.google.com/marodicomplex/GorromRiverAMajalison#

VÁLTOZÁS!!!

Egy kis programváltozás:

holnap a Városligeti Majálison (szakszervezetek majálisa) fogunk fellépni,
a Vajda Hunyad várnál lévő főszínpadon,
előreláthatólag 16:45-től

Nem belépős a buli!

Gorrom honlap

Közben elkészült a honlapunk. A fotók tavaly előttiek, a szövegek fél évesek talán, de ez semmit nem ront a dolgon. Nagyon szép munka.

http://www.gorromriver.hu/

Ami nincs rajta: pénteken négykor fellépés az Orczy-kertben!
Gyertek el, mert nem tudom, mikor lépünk fel megint Magyarországon!
(majdnem soha vissza nem térő alkalom)
Ezúttal nagyságrendekkel jobb színvonalon, mint egy hete. Mert a próba zenekarral nemcsak hogy drága mulatság, de megfizethetetlen előny is a fellépésen!

Ceglédi fellépés, vagy mi

Ideje lenne Krúdy stílusában írni, egyrészt, mert csak egy picivel jobb, mint Nádas, másrészt, mert olyan régóta olvasom, hátha gyorsabban haladnék, ha átvenném az ő észjárását. Vak Béla van egyébként tőle, szerencsére ő csak szerelemben és bánatban lát meg dolgokat, vidéki színházakban nem.
Az út kocsival majdnem olyan hosszú volt, mintha vonattal mentünk volna (+séta a színházig). Emberek vezetési stílusáról inkább ne essen szó, Csüszi bácsi bizony nem járt volna sokkal jobban, ha vágyai szerint hozzánk ült volna be - ígyis-úgyis a zenekar kocsija után kellet volna mennie. A műsor valóban 6-kor kezdődött, kb. akkorra értünk oda, szóval gyors öltözés, gyors smink, bemelegítésre nem nagyon jutott idő. A plakáton nem volt rajta a nevünk (sem a zöld mezők, sem a kék folyó - mint később a vacsi folyamán kiderült, ez a neveink eredete). 19 körül kezdés. Valamiért minden számunk után ki kellett jönnünk, félidőben pedig át is kellett öltözni. A maradék időben részemről szidtam magam a pocsék teljesítményemért és valami feszülsgoldóért kiáltottam. Jobbhíján bevettem egy Mebucaint, úgyis beteg voltam két napja. Minden számban hibáztam, nem sorolom fel. Említésre méltó, hogy a kendős számban Vali fejbevágott a kendőjével a szóló-résznél. Vicces. A zenekar sok helyen elfelejtette, mit beszéltünk meg, és nem azt játszották, amit kellett volna, ez bezavart, egy számot kétszer játszottak el pl. emiatt: egyszer nélkülünk és egyszer velünk. Eszembe jutott az az apróság, amit Lengyelországban hallottam, miszerint a zenész figyeli a főtáncospárt, és az ő ritmusukhoz igazítja a zene ritmusát.
A vastaps után elmentünk a felépőkkel és a szervezőkkel egy Piszkos Fred nevű helyre, ahol csak az utcai kerthelységben tudtunk leülni és használtatlan volt az étlap. Mindent kifizettek nekünk.
Kicsit most is beteg vagyok.

MKK Bál - beszámoló egy alkohol, füst és drogmentes táncmulatságról

MKK - Műegyetemi Katolikus Közösség. Ilyen valami, érdekes, de jó, szimpatikus emberekkel, szimpatikus célokkal. Egy pillanatra felejtsük el, hogy vallási felekezetekről túl sok rosszat hallunk, hogy hinni tudjunk bennük.
A közönség érdekes volt. Konszolidált. Nem hasítottak a dekoltázsok, egy lánynak sem villant ki a feneke, sokszor még a térde sem. A fiúk ingben, zakóban. Nem triviális, kérem. A plakáton belépő gyanánt sütit és üdítőt kértek a szervezők. (Részemről sütöttem is - Benedekmesternek meg fájt a szíve, hogy beadom a közösbe.)
Táncházunk meglepően sok érdeklődőt vonzott. Kiderült, hogy egy pár ember nem először űzi ezt a műfajt. Peti, a főporondmester ugyanis ebben a közösségben nem egyszer tartott már táncházat. (Hazafelé tudtam meg a részleteket.) Egy külön teremben táncoltunk mi, később néhány tánc erejére átvonultunk megmozgatni a nagyteremi társaságot. Azt hiszem, tetszett nekik. Egy srác érdeklődött nálam az együttesről, aztán felkért táncolni. Nem tudjuk. Sajnáltam, hogy nem adhatok neki Hojszis szórólapot.
A magam részéről nagyon jól szórakoztam. Tanultam sok új táncot, nevettem, barátkoztam, hallgattam az általam nagyra becsült Benedekmester muzsikáját.
És most elindul az álmodozás egy rendszeres táncházról, kb. rendszeres zenekarral és helyszínnel, alkalmanként kulturális ismeretek terjesztésével, ruhapróbával, kis észt nyelvtannal, konyhával, itd., itd. ...
Azért erről a szórólapról még konzultálok Péternagymesterrel.

Koncert előrejelzés

Másodízben jártunk Greenfields koncerten nyílvános próba céljából, most Dóra kivételével mind ott voltunk, le is nyomtuk a számainkat nagyon becsületesen - a kövezet miatt csak úgy utcai ruhában, ahogy odavetődtünk. (Itt jegyezzük meg, hogy az első alkalom a budai Négy szürkében volt, e második a nagykörúti Henry James Pubban.)
Ittam egy White Russant. Felejtős volt. De honnan tudja az ember első ránézésre, hogy a pult túloldalán álló egyenruhás nem barista?
Node, ami a lényeg. A Gorrom River ismét kis hazánkban lép fel, mégpedig a Greenfields együttessel:

ápr. 24., Cegléd (18-tól a Kossuth Művelődési Központ kamaratermében)
és
máj. 1., Budapest, Orczy-kert (16-tól a szabadtéri színpadon - VIII., Orczy út 1., Nagyvárad térnél)

Gyertek el, nézzeket meg minket!! :)

Nyuszis képek a picassán. Meg kell zabálni :)

Másnapos csirke (recept)

Végy egy másnapos csirkét és várd meg, amíg teljesen kijózanodik (hahaha). Kenj ki egy tepsit vajjal, tedd rá a csirkét. Köréje kerüljön a köret egy rétegben: én most félig-főtt csicsókát használtam, de főtt krumpli ajánlott, vagy teljesen megfőtt csicsóka, valójában egyre megy. A csirkére mehet a paradicsompüré (sűrített pari-konzerv, igények szerinti mennyiség), én jó vastagon pakoltam, erre egész ág görög bazsalikomok következtek (ezek izgalmasan átsejlenek majd sütés után). Utána az következik, amit valójában legelőször csináltam. Egy rész feta és egy rész reszelt trappistát (mennyiséget nem tudok, mert maradékból csináltam) tejföllel, kicsi vajjal és kevés tejjel összekevertem (habverővel, mert még mindig nincs gépem). Nem túl híg, nem túl sűrű, az a jó. Rálapátoltam az egészet a tepsi tartalmára, benyomtam a sütőbe, 200 fokon addig sütöttem, amíg Gusztáv nem szólt. Valójában, amíg kellemesen meg nem pirult a teteje.
És bummm, így lett a csokapik.

Vérnyúl

Ma kicsit szontyolgós napom volt. Szerencsétlen reggel, rossz kávé, kapkodás, Micimackó az orvosnál, semmi ehető a boltban, jegypénztár zárva, az órám kivételesen unalmasra sikeredett... kb kezdtem feladni, amikor Emese írt, hogy mehetek ingyé a Szépműbe Muchát nézni. Egész odavoltam. A Szépmű teraszán ittam a presszót, lágyan fújt a szél, a fekete strasszköves kabátom volt rajtam, vastag fekete pamutzoknival és kötött pulóverrel. Nem bíztam semmit a véletlenre: legutóbb, a másik kiállításon annyira hideg volt bent, hogy az egész évfolyam egy sarokban összekuporodva-egymáshoz bújva várta, mialatt a (bizonyosan svéd származású) idegenvezető usankája alól ki-kilesve elrebegi azt a kevés fontos tudnivalót, ami a szórólapon is olvasható. Amíg vártam Emesére, elmélyülten húzogattam ki a számból a rágómat, egész hosszúra kinyújtva, olyan hosszúra, hogy csodájára járt ott a teraszon mindenki. A kiállítás önmagában nagyon tetszett, a legjobbak azok a ruhácskák voltak, amiket a hölgyek viseltek, teszem hozzá, a legtöbbje elég sokat nem takart el, utcai viselésükről csak nagyon nagy melegben lehetne beszélni. Persze, lesz meleg, senki ne aggódjon, és akkor én minden bizonnyal fogok ilyen ruhákat viselni, és őszintén remélem, hogy a szemközt lakó fiatalemberek megbotránkozását nem vívom ki majd.
A nyúlról csak annyit akartam említeni, hogy egyrészt bemászott az ágyneműtartónkba (ez mindennek a teteje, habár egészen pontosan az alja), másrészt megtagadta a répaevést, ami közfelháborodást keltett az utcában.

Húsvéti nyúl

Lehet fújolni, utálni, állatkínzónak kikiáltani - bátran vállaljuk, hogy 42 négyzetméteren élünk együtt egy kicsi vörösesbarna jószággal, akit Húsvét alkalmából vettünk. Pontosabban: ő javarészt a fürdőben él, mi javarészt a nappaliban, így kevésbé zavarjuk egymást, mint korábban a porcicákkal, akiktől a háziasszony-kiskedvenc porszívónk szabadított meg.
A nyúl a maga nemében teljesen korrekt. Két füle van, jókedvéban azokkal csápol, világosbarna a kis talpacskái vannak, ezekkel közlekedik, általában lassan, mert a padlón és a csempén esélytelen a száguldozás. Egyszerűen kipörög szegényke. Ha nem ugrándozik vagy eszik vagy gubbaszt, akkor mindenféle tündéribbnél tündéribb dolgokat csinál a mi legnagyobb gyönyörűségünkre. Kezdetben kis szarosnak hívtuk - a hasmenés apropóján - végül hosszas előzetes felméréseket követően Bogyónak kereszteltük. (no, ez sem esik távol a korábbi verziótól)
Szereti a szénát és a száraz zsömlét, néha iszik, aminek olyan a hangja, mint egy régi írógépnek, és ha szépen rendbejön, akkor kaphat répácskát is.
Nagyon kis helyes. Úgy néz ki, nem fogjuk visszaadni a tenyésztőnek...

Bebábozódás... egy fenéket

Amióta elhatároztuk, hogy bebábozódunk, kicsit zajlik az élet. Ilyen sokminden ritkán történik egyszerre, de valahogy nem is bántam.
Voltam egy görög nemzeti ünnepen; egy szépműs kiállításon; egy nemzeti színházas előadáson; három koncerten - egy könnyű-, egy nép-, egy komolyzenein; megtartottuk a "beköltözős bulit"; találkoztam a Hét Törpével és annak mosolygós barátjával; beköltöztettük Guszti mamáját egy nagy lakásba; és végül, de nem utolsó sorban, minden rokon tiltakozása ellenére és észérveik dacára vettünk egy nyulat, aki hasmenést kapott a salátától az első 24 órán belül. Most kb nem nagyon eszik semmit, néha tol egy kis szénát vagy száraz kenyeret, de csak ha berakom a dobozkájába.

Jókai után Kemény Zsigmond narrációját utálom a legjobban: hogy lehet két fejezettel a vége előtt kinyírni a fél szereplőgárdát, ráadásul úgy, hogy a főhős már bevallotta szerelmét a főhősnőnek, majd egyik oldalról a másikra úgy kivégzik, mintha valami huszadrangú mellékszereplő lenne? Skandallum. És, megjegyzem, az utolsó előtti lapon élőként van említve az a személy, akinek az első rész végén (és 10 évvel korábban) deklarálva van a halála. Viszont elhangzik az a gyönyörű félmondat: "...de egyébiránt mindennek bőségében vagyunk, s leginkább a gondoknak."
Olvassatok Krúdyt. A Fogorvosok Országos Szövetségének ajánlásával.

Olyan meleg van a Cicauccában, hogy az eddig vízszíntesen növő tulipánjaim dobtak 90 fokot a haramadik emelet felé.

Blogok - amiket egymásnak írunk

Ma végigolvastam a blogom eddigi bejegyzéseit. Eredetileg azoknak szántam, akiket érdekel, mi történik velem Krakkóban. Nem sokkal később konstatáltam, hogy Anyámon és Micimackón kívül senki sem olvassa. (így persze kritika is kevesebb volt, de ugye a blog nem műalkotás, hogy folyton véleményezni kelljen) Aztán később egy-két embernek megadtam a címet, és részesülhettem abban a meglepetésben, hogy vannak, akik hűségesen olvassák marhaságaimat. Amikor hazajöttem, a blog ilyentéren értelmét vesztette, de tovább írtam, talán annak a pár embernek, akiktől eddig is messze estem, talán magamnak, nem tudom.
Ugyancsak ma elolvastam Hét Törpe blogját is. Nem tudom, kik olvasták még rajtam kívül, és milyen érzés volt, hogy a blog valójában egy Kerekperecevő lánynak szól. Szép bók. A század stílusos bókja. Úriember ez a Hét Törpe, akárhol bányázik. Az ő blogja ott állt meg, ahol kellett, nem számol be a poszt-történésekről, nem keres alternatív témákat. Tisztelem a továbblépés képességéért. Ha hihetünk az emlékeiknek, szép nagy mosolyt karcoltunk egymás arcába.

Nem tudom, nem kellene most nekem is megállnom. Érzem, hogy paradigmaváltás következik, azzal nyugtatom magam, hogy a változás pozitív lesz. Végülis nő vagyok: arra mindig ráfér egy jó fodrász, ha tanácstalan.

Bebábozódunk

bebábozódunk
kicsire összekuporodunk
meghúzzuk magunk
valami csendes helyen
csak mi ketten
bebábozódunk
a türelem szálaiból fonjuk
puha szürkés burkunk
semmi sem sértheti fel
semmi sem törheti el
bebábozódunk
te meg én mi ketten
bebábozódunk hirtelen

Főzőcske

Nem áll messze szívemtől (és gyomromtól) a finom falat, sőt, nem restellem magam elkészíteni. Így született meg tegnap este Gusztáv főkukta segítségével a kivilekvár. 8 szem puha kiviből készült, két bögre cukor, kevés citromlé, méz, fahéjrúd hozzáadásával. Nagyon finom édes lett, abszoludt siker. Egy baja van: almára emlékeztet az illata, és ízre sincs semmi köze a kivihez. Kellemetlen. De legalább jó :)

Beköltözős buli

Az előzetes hírekkel megegyezően tartunk beköltözős bulit, mégpedig
ápr. 4-ről 5-re virradólag,
kis lakásunkban. A menüt a háziasszony állítja össze, előre jelzett igények figyelembevételével, a jó hangulatról a házigazda humorbombái gondoskodnak ;). (de bármilyen étel-ital-zene felajánlásokat szívesen fogadunk)
Ittalvási lehetőség van, polifoammal és hálózsákkal rendelkezők előnyben.
Mindenkit sok szeretettel várunk! :)

(Aki tudja, hogy tutira jön, az dobjon egy mailt vagy smst, aki nem, az csak állítson be, mindenképp örülünk majd neki :))

Szomszédok

Elszoktam a klasszikus szomszédságtól. Mátyásföld Cityben (világváros) kevés interakció volt: a néni tőlünk jobbra minden este igen hangosan szólongatta a macskáját, és ha az teljesen süket lett volna, akkor is meghallja, hogy vacsoraidő coming; a bácsi szemben idénygyümivel dobálta a kutyánkat; Keresztapámék két sarokkal feljebb - és én olyan rendes voltam, hogy mindig mindenkinek köszöntem az utcában... oszt ennyi.
Itt a következőkkel találkoztunk:
1. egy néni, akiről Gusztáv váltig állította, hogy bácsi (de sztem néninek kellett annak lenni, mindenesetre hiába köszöntünk neki mind a hárman, nem válaszolt),
2. szembeszomszéd bácsi, aki a kérdésre, hogy hol van a szelektív hulladékgyűjtő, azt mondta, hogy talán a panelok között,
3. szembeszomszéd néni, aki a folyósón is igen buzgón porszívózgat, feltehetőleg a 2. pontban foglaltakkal szoros kapcsolatban áll,
4. néni balra, akinek olyan kopogós cipője van, hogy addig hallod, amíg le nem veszi,
5. valami északi származású nő, aki az elmúlt egy hétben reggel 8-9-10 körül a teraszon egy szál pongyolában fogyasztotta el a reggeli italát, egy ízben egy garbópulcsis férfi társaságban reggelizett hasonló outfitben,
6. (minden bizonnyal) Csaba és Kriszta a harmadikról, akiktől (feltehetőleg) próbáltuk lopni a netet,
7. néni, aki nem tudott semmit a kóddal nyíló bejárati ajtókról,
+1. a tesóm ma egy helyes ( nem feltétlen foglalja magában a jó nő tulajdonságait) lánnyal utazott a liftben,
x. feljelentős néni - tesóm állítja, hogy minden házban van ilyen, én még nem láttam, de feltétlenül fel kell keresni egyszer és beszámolni neki a lakásunkban sikerrel működő "Marihunasok Klub"-járól, valamint megkérdezni, nem ismer-e valakit, aki ért a lepárlógépekhez, meg amúgy is: melyik mostanában a legolcsóbb gyümölcs a piacon?

Kb. ezek vannak eddig, a vadabbakkal még nem hozott össze a jószerencse, ami késik, nem múlik :)

Porcicák

Minden háztartás elengedhetetlen eleme a porcica. Kedves, puha jószág, kicsit maszatos, de oda se neki. Sarokban, ágy alatt tanyázik, a legkisebb fuvallat is ki tudja mozdítani nyugodtságából, harcias urgándozással felel a megbontott szélcsendre. Lassan, komótosan fejlődik ki, nem zavar közben senkit. Észrevétlnsége segít neki nagyobbra és nagyobbra hízni az alkalmas helyen.
Na, ilyen porcica nálunk nincs.
A mieink aprók, sokan és mindenütt vannak, belepik az egész szobát, nem csak a sarkokat, minden teret. Erősen nehezíti az együttélést, hogy nem tartják be a területi szabályokat. A sarok, az ajtó mögötti hely, szekrény alatt - az oké. De hogy a tánctér kellős közepén találjak meg néhány vállalkozó szellemű felfedezőt - azt már nem. Nagyon kis rosszaságok. Nagy állatbarát vagyok, nem szívesen vetek véget a mókának, de minden nap felsöpöri-felmosni, az nálam nem játszik. Itt az idő, hogy az öszöndíjamból félretegyek egy porszívóra.
A riport a Gólyavár alulájában készült.

Elköltöztünk

Igen, így történt :)
És nagyon élvezzük! :)
Még kell végeznem némi felmérést a szomszédok körében hegedű-ügyben, és teljes lesz a harmónia.
Najó, internet is kellene. Merthogy nem azért tűntem el megint, mert nincs kedvem írni, hanem mert nem tudom folyamatosan lopni a szomszéd netét. A könytvtárba pedig eddig csak egyszer volt időm elmenni. Most itthon vagyok, kiélhetem a függőségemet. Meg a tévéfüggőséget is. Ja, és lomtalanítás ezerrel.
Meg viszek el néhány verset fordítani. Mint kiderült, igény van, kedvem is, a szlavisztikások újságjában fognak megjelenni (feltéve, ha sikerül addig lektort találnom).
Egyéb nagyobb újdonság talán nincs, sok apróság, mint mindig.
Majd szervezünk beköltözős-partit, addig is bárkit szívesen látunk :)