Péntek, Anyanyelvi napok

Höjszi! A világhírű folkegyüttes ismét Budapesten! Anyaintézményük adott otthont a kiváló művészeknek egy estére! Az új produkcióval előrukkoló csapat ismét elkápráztatta a hazai közönséget!

Hogy Szentgyörgyi Tanár Úr szavait idézzem: "Fantaszikus volt, mint mindig!" (Itt jegyezném meg, hogy a Tanár Úr legendáját tartalmazó hangfelvétel nem sokáig kallódik már, és hamarosan újra felbukkan, hogy lerántsa a leplet a Titokról!)
Legyünk őszinték: jó volt a műsor. Kevés hibával, látványos elemekkel, a szokott színvonal felett egy picivel. Részemről kicsit több sminkkel és mínusz három kilóval.
Sajnos a jog védi a koreográfiákat, így nem áll rendelkezésre videóanyag. Képek coming soon Picasán.
No, de hogy ne maradjuk ma sem nevetés nélkül, íme egy rövid részlet a próbafolyamatról. Mama (háttal, mindig elfelejtem, milyen ruhában) és Jómagam (szemben, setuban) a kadrelt próbáljuk, fiúk nélkül, nem sokkal fellépés előtt a keresztfolyosón. Kameraman: Mama barátja.
Jó szórakozást!
http://www.youtube.com/watch?v=3fVwKNMnCRw

Valentin-nap

Nem vagyok Amerika híve. Messze van, túl nagy, fura popsztárokat kreál magának, nem is beszélve a filmjeiről, amiknek állítólag közük sincs a valósághoz, pedig normál emberek rohangálnak benne. Egy-egy gasztroblog néha felkelti az érdeklődésemet, de nem tudom elképzelni, hogy arra a híg kávéra gerjedjek. Vagy a hamburgerre. Vagy a hot dogra. Piroskanéniék voltak ott tavaly, csináltak 5-6 órányi felvételt, mutattak belőle részleteket... ott minden olyan nagy. És a legtöbb dolog hasonlít valamire. Mert mindenki máshonnan jött - aki egy picit is érdekes, az első puritánok nem egy nagy durranás.
Fannival egyszer terveztünk egy anti-amerika napot, de a zászlóégetésen kívül nem emlékszem semmi más programra.
Sokmindent Amerika számlájára írok. Pl. a Valentin-napot. Egy embertömeg, aminek nincs közös múltja, sem szokásai, kitalál magának. Bármelyik szentet előrángathatták volna, mind szeretett, mind az igaz isteni szeretet nevében halt meg, a legtöbbje csúnya kínzások után. Valentin neve jobban mutatna a képeslapon, mint Rókusé? Lehet. De a szeretet szívünkben lakik és cselekedeteinkben mutatkozik meg, feleim! Nem egy csokor bonbonban, szívecskés ülőgarnitúrában vagy nem tudom.
Mivel ez volt az első, tartottunk Valentin napot, a következőképp. A szüleim reggel jól letoltak a házimunka miatt, ezt szó nélkül hagytuk, egy üzletházban ebédeltünk, utána könyvtár, majd finn kortárs kiállítás, végül vacsi egy kínai étteremben. Itthon vacsi még egyszer, popkorndagasztás után pedig megnéztük a Katyń-t, amit kb. szeptember óta tervezünk. De vettünk két marcipános kedvességet. Nehogy bárki éhenhaljon miattunk.

Fogyókúra - égjen a zsír!

Vasárnap délig tartott a lelkesedés, akkor letoltam egy kupac spagettit. Nem szabad elkapkodni, nyugtattam magam, a fogyókúráknak amúgy is hétfőnként van szokásuk elkezdődni. Este persze tekertem egy kicsit, meg tornáztam - szerencsére durva izomlázat kaptam ettől, és a bokám is fáj, szóval minden adott, hogy jó fogyatékos módjára közlekedhessek.
Hétfő. Mamával elmentünk zsírégető táncterápiára egy bulihelyre. Ne mondhassa senki, hogy nem dolgozunk a sikerért. (Egy pillanatra felejtsük el, hogy koktélokat ittunk hozzá.) Olyan gázul táncoltunk, ahogy csak tudtunk, de még így sikerült felkelteni néhány figyelmes mácsó érdeklődését. Ilyenkor eljátszottuk, hogy egymást szeretjük. (Igazándiból igen.) Megérdemlik!

Berkenye, 2009

Téli tánctábor, vagy csak idei tánctábor, mindegy. Elmegy, táncol, lazít, hazajön - nagy vonalakban.
Berkenye sváb falu. A művelődési házban megtekinthettük a fekete-fehér fényképeket a falu történetéről (ikeás üveglapok mögött, néha leesetek), a szobában egy gyermekkéz írta történelem fogadott, melynek lényege, hogy most piros bogyók szedéséből élnek errefelé a jónépek. Meg van egy struccfarmjuk. Egy szép színpadjuk. És egy éretlen fogadósnéjük.
Szent Anna Fogadó - ne titkolózzunk. Nagyon ígéretes, és annyira nem is rossz. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a projektor nem működött minden kifogás nélkül, a szauna csak 60 fokra volt felfűtve, svéd masszást nem találtunk, és a jakuzziba nem 6, hanem max. 4 személy mászhat be, akkor csak a szőke fogadósné marad, mint minden kellemetlenség forrása. Mert ha az ember lánya annak szolgálja fel a rántott sajt előételt, aki rántott sajt főételt rendelt, akkor nem illik ráförmedni, hogy "Miért nem eszel?!", hanem udvariasan átpakolni a rakást a másik vendégnek. Én nem vagyok vendéglátós, de asszem a kérem-köszönöm használata jó benyomást tud kelteni egész vacsora alatt. A macisörnek nevezett málnaszörpös sörhöz pedig szó nélkül jár a szívószál, ne kelljen elmagyarázni a vendégnek, hogy ülepszik a szörp, és nincs mivel felkeverni...
A kiruccanás táncos része az első napi 3 órás próba volt, 20 perces felmosós szünettel a közepén (nem takarítottak ki előttünk, ejnye meg a bejnye). Volt Vigala reinlender, Kaerajaan, Vanaisa polka, meg egy új malmos blokk. És, van isten, a säkkijärvel sappu is, aminek a végén az urak összekapaszkodva felemelik a hölgyeket és mennek velük egy kört. Ehhez könnyű lányok kellenek, amik vannak is, csak nem magasak - így kerültem én Pöttyös mellé, mint legmagasabb a maradékból. Csak kisebb gondok voltak, de azért Mamával aznap visszafogottan vacsoráltunk, és további két hetünk van arra, hogy legalább a ruha súlyát leadjuk (kb. 2 kg).
Második nap túra a nógrádi várba, térdig érő sár, hülye városiak úgy akarják érezni a természet közelségét, hogy a mezőn caplatnak végig a betonút helyett. Vonatindulásig a helyi szabadtéri nagyszínpadon még lenyomtuk a tegnapi menüt és néhány legkedvesebb táncot a régiek közül. Képek a googlen.

Salsa ***** ****

How can we know the dancer from the dance? - ez volt számomra a legizgalmasabb kérdés az egész irodalomelméletben (Yeats sora). A rész-egész viszony és az egységesség problémakörei mellett, van egy sokkal gyakorlatibb kérdés: ki a táncos? A táncos igen összetett jelenség, sokmindenről fel lehet ismerni. Például a táncos az Ó utcai táncosboltban vásárol, és az üzlet szatyrával megy mindenhova. Vagy nem rotál a válla járás közben, önkéntelenül keveri össze a türkös próbatermet a körúttal. Esetleg második pozícióban áll a villamoson, mert úgy nem esik el. Ha nőnemű, akkor mellkasa lapos, de combban erős, ha hímnemű, betúrt polóval járkál. Node most csak gonoszkodom. Vannak olyan táncosok is, akik nem a tömegközlekedésen fitogtatják a spárgájukat (kell-e egyáltalán egy táncosnak a spárga?), azok bemennek egy táncórára, és úgy viselkednek, mint egy táncos, aki újat tanul, nem kezdi elölről a tánc mint szituáció megtanulását. (Tehát pl. nem vesz fel miniszoknyát csak azért, mert azt a táncot színpadon miniben táncolják, vagy nem áll görbén, nem csámpás, itd.)
Én ilyen táncos szeretnék lenni. Ennek felméréséhez a tegnap kiváló volt. Édesöcsém és barátnője hosszas agitálásának (százalékot kapnak utánunk), valamit Gusztáv kíváncsiságának köszönhetően kerültünk egy salsa órára, majd onnan egy buliba. Nem ment rosszul. Egészen addig a pontig, amíg nem akartak vezetni. Engem ugyanis nem lehet vezetni - ez a többség véleménye, ellenkezője most látszik bebizonyosodni. Maradjunk annyiban, az első óra után, hogy tettek rá kísérletet az urak, több-kevesebb sikerrel. Nem szokta a paraszt a szántást. A salsa egy olyan jószág, amelyben a nőnek szava nincs. (Borzasztó.) Annyira nincs, hogy ha nem követem a párom tisztességesen, akkor törhetek-ficamodhatok is. Őszintén irigylem ebben a pillanatban Virágot, akivel a Höjsziben táncoltunk együtt, és akit remekül lehetett vezetni. Ő arra volt jó, hogy remekül lehessen vezetni. Szépen táncolt, de ilyen szempontból erőtlenül. Jó lenne tudni, hogy csinálta.
A salsa jó. Guszti önbizalmának kifejezetten jót tesz. Ezen ponton sikerülhet annak a tudatosítása, hogy én vagyok a nő és ő a férfi. Ez pedig nagyon fontos. Fenébe a feminizmussal - erre a néhány órára mindenképpen. Salsa ***** ****.

Hétfő, mint mindig

A nagycsaládos síelés nagyon bejött, jól szórakoztunk. Sajnos első nap az utolsó csúszásnál (fekete pálya, legutolsó kanyar) pereceltem egy nagyot, úgy kellet összeszedni, azóta is fáj a karom - ezt leszámítva minden remek volt. Gusztáv egy próbababa hajlékonyságával síel, de így elsőre egyáltalán nem rosszul. (nekem nagyon tetszik) Szert tettem egy ingyenes Spar-os kiadványra, melyben német receptek vannak. Itt az ideje németül tanulni - hogy konyhanyelven kommunikálhassak...
Szóval hétfő van. Sikerült megint egy durva órarendet összeállítani 38 kredittel, bár most nem kell minden reggel hajnalban kelnem. Az már tavaly ilyenkor, Pani Kingánál sem jött össze.
Elhoztuk Nagymamától a varrógépet, amiből majd az asztalunk lába lesz. Állítólag ez fizikai képtelenség, mert varrógéplábra nem lehet asztallapot tenni, anélkül, hogy fel ne dőlne. A campuson Könyvtár Klubban ilyen varrógép-asztalok vannak. (Nem röhög. Egy bölcsész-büfének ez a tökéletes név. Egy fiziqus ismerősöm mesélt egyszer a leendő teázójáról, ami a TTK-s campus közelében lett volna ezzel a névvel: Teázó az őrült fizikushoz.) A Singerben, a kazimierzi piactér mellett, egész varrógép-lerakat van asztalkák címszóval megjelölve, de ott pont a még ép varrógépek miatt csak korlátozott mennyiségű söröskorsó fér el az asztalon, a felespoharak viszont kényelmesen elférnek a varrógép alatt is. Tiszta praktikus. Na, mi nem ilyet szeretnék, de hasonlót, szóval oda tudjunk ülni ketten kistányérról elcsipegetni egy melegszenyát, és ne kerüljön nagyon sokba.

Szerda reggel, indulás előtt

Nem megyek messzire, nem kell félni. Nagycsaládos síelőtúrán veszek rész, hihi. Ennyi rokonnal még soha nem síeltem együtt, nagyon jó lesz, ide látom. Akkor lenne igazán tuti, ha jönne az öcsém is, de sajnos időközben talált magának egy iskolai szervezésűt a csigaevőkhöz.
Levágattam a hajam hétfőn. Most kicsit fiús, de zselével simán fésülhető belőle punk frizura.
Tegnap befejeződött a vizsgaidőszak, megcsináltam az avokádó krémet, amit egy hete terveztem, majd találkoztam Tomporommal, este tánc. Gusztávon látható a fejlődés. Egy nagyon veszélyes táncot tanulunk: a párunk nyakába kell beakasztani a nyakunkat (és közben mélyen előredőlni, hogy ne törjön ki). Célszerű ehhez egyforma magasnak lenni - ez nem jött össze. (Valamiért hozzánk csak magasabb fiúk és alacsonyabb lányok járnak.) A tánc neve Ilosa, internetes videónézegetős oldalon ezen a címen felkereshető. Az ilosa azt jelenti: szépecskén, a szövegben konkrétan le van írva, mi az, amit a lány meg a fiú szépecskén csinál. Nem minden északi nép szemérmes ám, ez már a Loituma Levan's polkájánál is kiderült, de az inkább gyenge allegória az Ilosa szövegéhez képest...

Majdnem vége

Mármint a vizsgaidőszaknak. Egy-két uv, és kész. (Készen vagyok, minden értelemben.)
Fordítás helyett inkább rendszeres foodblog olvasóvá avanzsálódom. Roppant szórakoztató. Imádom a szép képeket - bár tudom, hogy buheráltak, sajnos (photoshop, hajlakk). Meg a hozzávalók nagy része beszerezhetetlen és/vagy megfizethetetlen. Persze előfordulhat, hogy csak az elit blogjait olvasom, akik ásványvízben mosdanak, így nem csoda, hogy nem használnak földhözragadt élelmiszereket. Ja, meg a főzőműsorok. Azok is nagyon klasszak. Ám Nigella mosolya nálam nem übereli Laci bácsi kacsintását...
De ugye a vég egyben a kezedet is. Merthogy az uvk után egy picit más lesz. Hamarosan (értsd: valamikor, még a májusi éves adóbevallás előtt) áttelepülünk Gusztávval a Pest egy másik pontjára. Az érzés majdnem krakkói lesz. És hogy milyen bor illik hozzá? No, a borajánlóból mindjárt kiderül!

A Fiatal Lengyelország versei

Az órán kapott és tankönyvben talált lengyel verseket fogom fordítani - amíg meg nem unom.
Valójában a vizsgáimra kellene készülnöm, de nem tudok ellenállni.
Egyenlőre valahol a műfordítás és a nyersfordítás között állok, de igyekszem semmibe venni a szerzőt, mint a mű első olvasóját, akiről egyébként nem tudok semmit, így olyan, mintha nem is lenne. Így előítéletmentesen közelíthetek szövege felé, sőt, mivel számomra a szavak pusztán a szótári jelentésüket hordozzák (nincsenek velük kapcsolatoban korábbi élményeim), ezért nem függök tőlük, és a fordítás, mint cselekvés, egy kirakóssá válik: egyszerűen rímbe rakom a rendelkezésre álló szavakat és kiszámítom a szótagszámot a sorokban. Jó, mi?
Mindenesetre jó gyakorlat a beígért lengyel játékok katalógusának fordítása előtt.
Akinek ellenvetése van, szóljon. (Anyu, nem kell anonimusként írnod, mert felismerlek.)

Adam Asnyk: Szonett

Egyetlen szív! kérésnek ez oly kevés,
E földön csak egyetlen szív kell nekem!
Melyet szerelmemnél fogna a remegés,
S csendesek közt a legcsendesebben élhetek.

Egyetlen száj kell! melyről a boldogságnak
Italát majd örökké csókolhatom,
És két szem, melyekbe ha tekintek bátran,
Bennük a legszentebb szentet láthatom.

Csak egyetlen szív és két hófehér kar!
Mely gyönge szemet édesen betakar -
Így altat, s angyalokat küld nekem álmom,

Kik az ölükben visznek fel az égbe;
Egyetlen szív! nekem csak az kellene,
De még e kevésre is hiába vágyom!

K. P-T. sírverse

Ha én választhatnám meg a halált magamnak,
Szeretném lassan elveszíteni a tudatát a létnek,
Nem érezni többé örömet vagy fájdalmat,
És átadni magam a feledés csendes örvényének.

A nap

A mi derék Sándorunk verse rávilágít arra, hogy"A Nap kerek tükör-e?" kérdés mégiscsak megalapozott:

A Nap

Mi az a nap? mi az a nap?
Nem is nap az tulajdonkép.
Ugyan mi hát?...hát semmi más,
Mint egy nagy szappanbuborék.
Valami óriásfiúKifúja reggel Keleten,
S szétpattan este nyúgaton.
És ez minden nap így megyen.

Még nem adtam fel

Nádas Péter nem jelentette a véget. (Megjegyzem, azóta sem tetszett meg. De láttam olyat, aki szereti, na, az úgy is néz ki. A zh-ban, amiben róla kérdeztek, összesen csak fél pontot vesztettem. :P)
Egyszerűen elment a kedvem. Kávéból is már csak az 50 Ft-os kék automatás esik jól, 4 cukorral. Az egyetem sem lett könnyebb, rossz emlék sem kevesebb, a családi légkör nem oldódott tovább, így Gusztáv nem jutott be a legjobbak közé a 25-ei családi ebédre. (A zsűri indoklása: gyenge érzelmi kötelék, rövid futamidő. A bentlakásért nem kapott plusz pontot, pedig többször kivitte a szemetet.)
26-a óta görcsöl a hasam. Hányás-hasmenés, később ügyelet, sürgőségi (ó, hogy utálom a műanyag tűt). Nem vakbél, nem terhesség, kaptam hát nyugtatót, nem hatott. Azt hittem, most jön el a nap, amikor nem eszem semmit. Bírom az éhgyomrot, csak a tudat, az nagyon riasztó, ezért kerülöm - Tündit is mindig csodáltam a több napos léböjtkúráiért. Szerencsére kicsit jobban lettem (huh), megettem egy egész főtt krumplit, maga volt a mennyország. Utána, eszem a nassolós szívem, lecsúszott egy fél száraz kifli - nem kellett volna. Anyám délutánra belázasodott, így a háztartás gyakorlatilag teljesen megbénult. Fogyóban az aspirin.

Krakkó messze van. Néha belegondolok, mit csináltam tavaly ilyenkor kint. Olyan vegyes, olyan kusza. De csitt! Nehogy aztán kínos kérdéseket tegyünk fel egymásnak.

Idén ennyi. A jövő kecsegtetően szépnek látszik, majd megírom.

Nádas Péter: Egy antik... folytatás

Szóval csak azt akartam írni, amihez végülis nem jutottam el, hogy az ember élete abból áll, hogy megismeri azokat a dolgokat, amikkel nem akar foglalkozni, és kiszűri azt a keveset, amivel igen. Majdnemhogy felesleges dolgokkal töltjük fiatalságunk nagyrészét. Persze az ilyentérű műveltség nagyon hasznos, ha társalkodunk másokkal, kortárs festőket összevethetünk reneszánszbeliekkel, politikusok tetteit vagy régészeti felfedezéseket vitatunk meg, és még sok mást. De amikor magunkról, érzelmeinkről, világképünkről beszélünk, akkor hasznát vesszük ezeknek? Egy pillanatra nem hittem el, hogy minden mindennel összefügg, pedig: a világképünket pontosan meghatározzák az ismereteink, akár szeretjük őket, akár nem. Akkor Nádas is hatással van rám, de ebbe még belegondolni is szörnyű.

Nádas Péter: Egy antik faliképre (in: Emlékiratok könyve)

A tanár úr szerint, aki ebből a rövid írásból felolvasott, Nádas Péter a legjobb író, bár nem tette hozzá, hogy a magyarok között, vagy az egész eddigi emberi tudatban, énszerintem viszont egyik sem, de lehet, hogy azért van, mert nem bírom elviselni, ha végeláthatatlan mondatokat kell olvasnom, amik egy bekezdés hosszúak, persze, nem is lehetnének hosszabbak, mint egy bekezdés, most kipróbálom, hogy bírom, ha nekem kell egy ilyet írni, nem tudjuk, hogy a bácsi sem mazochizmusból írt ilye mondatokat, melyek minden mondattanos nyelvész álma, mindezek ellenére úgy érzem, nem estem hasra tőle, de lehet, hogy ez nem csak a végeláthatatlan mondatoknak köszönhető, hanem annak a kényes témának is, amit igen érzékenyen fejt ki, bizonytalanságban hagyva az olvasót, hogy a lírai én, merthogy, szerintem soha nem az író szól hozzánk egy-egy szépirodalomból, vagy ha mégis, akkor szerinte az már nem vehető szépirodalomnak, végül szexualitását tekintve hova sorolható, csak annyit tudunk róla, hogy szeret egy asszonyt, de nem derül ki, hogy ő ugyanaz-e, mint az említett jegyes, és hogy szerelmes belé a korábban atyai jóbarátnak titulált férfi, ehhez járul még az az életrajzinak tűnő adat, mármint a lírai én életéből, miszerint gyermekkorában az erdőbe járt önkielégíteni a barátjával, közben nézték egymást, elképzelhető azonban, hogy én vagyok túl prűd, vagy túl nőies, hogy nem tudom élvezni, hogy valaki egy egész novellán át faroklóbálásról beszéljen, olyan érzékletesen, hogy összefut az ember szájában a nyál, és menten bekapná a falikép barna bőrű férfijának nemi szervét, zacskóstul-mindenestül, feltéve, ha nem lett előtte rosszul attól a csorgó szentimentális hangvételtől, mellyel a lírai én felvezette azt a témát, amiről állítása szerint nem akart beszélni, majd próbál közelíteni ahhoz, amiről akar beszélni, ebben a pillanatban viszont már az olvasó is szívesen lebeszélné mindenféle további téma kibontásáról.
Huh. Eddig bírtam.

Nagy az Isten állatkertje

A szomszédunk - idénynek megfelelően - almával dobálja a kutyánkat. (Azelőtt paradicsommal tette.) Teljesen igaza van. Családunkban utánam és a tesóm után a kutya áll Anyáméknál a harmadik helyen a 'nevelésünk csődje' c. versenyben. Dobogós! Azért kicsit sajnálom a bácsit. Ha igaz a hír, hogy nem sok van neki hátra, akkor nem kéne azzal a csönddel úgy sietnie. Igen, kedveseim, nagy szó a halál. Eötvös József Gusztávja 240 oldalon keresztül hisztizik érte. Nem tehetett róla, mindenben pechje volt. Najó, valljuk be, elég gazdag családot tudhatott maga mögött, így csak lelki válságokon mehetett keresztül, főképp két szerelmi válságon, amik kihatottak a politikai válságára. Mennyi herce-hurca egy pár nőért! És ki lett boldog végül? Gyermekkori jó barátja, aki szegény családból jött, és földművesként fejezte be! Szép kis leosztás. Közben egyszer kellett kimennem rászólni a kuty...bocsánat, kétszer. Eötvös után sikerült a büfében megismerkednem egy magyar szakos diplomással, aki felírta a nevem egy papírra. Illendőségből én is az övét, és nagyot sóhajtottam magamban, hogy szerencsére vele sem kell semmilyen ismerkedős procedúrát végigjárnom, mert megtaláltam a szép szőke hercegem, akivel jót sétáltam volna ma ebben a kedves őszi belvárosban, ha itt lett volna, de mivel nincs, elmentem Micimackóval egy kis mézgyűjtő körútra a Vásárcsarnokba, vettem 15 dkg csalamádét, amit ebben a pillanatban fejeztem be, egy doboz kandírozott gyümikeveréket a holnapi sütibe és végül 10 dkg lengyel füstölt sajtot, amit a kávé közben fogyasztottam el, a Rádayban, ahol általában kávézunk. (Ezt nem kellett volna, mert remegtem és izzadtam tőle, de csak step közben jöttem rá.)

Néhány szóban csak a lényeget

Két hete családi nyomásra töröltem 3 postot, mert a véleményem nem volt számukra elfogadható, ezért mondanék néhány triviáls dolgot:
-ez a blog öncélú (nem tud és nem akar más lenni)
-olvasása nem kötelező
-felelősséget nem vállalok az olvasókért
-egy véleménynyílvánító post törlése nem egyenlő a vélemény megváltozásával
-a postokat akkor írom, amikor időm jut rá, nem pedig amikor kedvem van.
Ha valaki mégis engem választ, azt szeretettel látom, és örülök neki!
Ennyi szerettem volna.
Köszönöm.

Skakać jak...

A 'skakać' igét akkor tanultam meg, amikor János legelőször talált egy Tamáshoz jól passzoló igét. És mit hoz a sors: nyelvi szakszemináriumra pont egy olyan cikket kell feldolgoznom, amiben az ugrálással kapcsolatban van néhány kifejezés. Éspedig:
skakać jak kangur,
skakać jak wróbel/na nici/na sznurku,
skakać jak dzięcioł,
skakać jak kogut,
skakać jak zając,
skakać jak sarna,
skakać jak wesz na grzebieniu.
Ezeket most nem fordítom le, mindenki nyugodtan engedje szabadon a fantáziáját. A tanulmány 2003-as, így nem csoda, hogy nem került bele a 'skakać jak Tomasz na Rynku'. De ha egy ilyen sztár teremt új kifejezéseket maga körül, azzal bizony számolnia kell majd a jövő nyelvészeinek!

Lélegzem

Most valami leírhatatlan tompaság visz előre, könnyedén, mintha súlyom nem is lenne. Testem emelkedne, de a fejem elnehezedik. Lassan lélegzem. Lebukom az asztalra, húzza valami a fejem lefelé, pedig nem akarom, húz bele az asztalba, húz le valami ismeretlen erő, kihalt utcák hideg aszfaltjára, amiken annyit jártam, megcsókolnám minden kövét azoknak a szent házaknak, visszaadnák a hitem, hogy újra a felszínre bukhassak. Pedig kellemes ez az ájulás, a régi emlékek közül a meleg fürdőket juttatja eszembe, a meleget, amit már olyan régóta nem érzek jólesően, mert mindig fázom. Ott is fáztam, a piros falú kocsmákban, ahol kopott rámákból regényes szemű emberek néztek le rám, olyan senkik, mint én, csak nekik már egy falon lóg a képük, pedig voltak valakik, tartoztak valahová, lélegeztek és lüktettek, mint a tér, amibe most belebámulnak. Van valami hideg a tekintetükben, ami visszaveri a gyertyák lángját, a szemünk lángját, titkolt vágyaink és éhségünk legbiztosabb jelét, semmivé tesznek, mint amilyenek ők maguk, fojtott fényképek, egy letűnt kor néhány megmaradt pillanata, amikor néhány ember a magasztos emlékezésnek lefényképeztette magát, de nem lettek senkinek sem fontos emlékei, pusztán egy turistacsalogató kóceráj gyér lámpájánál a kísérteties dekoráció.

Csak annyit tudok, hogy lélegzem, lassan lélegzem.

Rendrakóparti

Tegnap éjjel elkezdtem megint szelektálni jódolgomban, és sajnos ma reggel is folytattam, pedig tanulni kellett volna. Sebaj, idő mint a tenger. Kicsit jobban elférünk majd. Úgy látszik, most jött el az az idő, amkor az ásvány-bélyeg-teáspapír-doboz-papírzacskó-igyó-bigyó-vicek-vacak gyűjtése már nem okoz felhőtlen örömet.

Akinek kell, vagy ismer olyat, akinek kellhet néhány tonna teáspapír, az vegye úgy, hogy máris nekiajándékoztam a készletemet! Köszi! (Ásványaimat pedig megegyzés szerint pénzzé tenném, ha lenne valaki tényleg lelkes, hozzáértő gyűjtő...)